Városlődi svábbál

A városlődi svábbálnak immár kultúrtörténeti jelentősége van, hiszen 50 éve folyamatosan kerül megrendezésre Városlődön a farsangi időszakban.

Az 1960-as évek végén, a szocialista, kommunista ideológiát megvalósító történelmi és társadalmi környezetben meglehetősen bátorságnak számított egy kifejezetten német nemzetiségi rendezvény megszervezésének gondolata. Az itt élő német ajkú lakosság sok megaláztatáson, üldöztetésen ment keresztül. A kitelepítés, a német nyelv használatának, a vallás gyakorlásának tiltása miatt Városlődön a németség egy zárt közösséget alkotott. A ki- és betelepítés megváltoztatta a lakosság összetételét (felvidékiek, alföldiek és svábok), nem volt egyszerű egymás elfogadása. Ám a helyi német ajkúak nem tudtak lemondani dalaikról, táncaikról, kultúrájukról, nyelvükről, hiszek ezek voltak érzéseiknek legjobb kifejezőeszközei. Bármennyire is próbálta az akkori hatalom különböző eszközzel korlátozni ezt a tevékenységet, a közösség mai  napig őrzi hagyományait és szokásait.

1964-ben felépült a környék legnagyobb művelődési háza, ugyanebben az évben megalakult a Rozmaring Néptánccsoport (Zágon Sándor és Zágon Sándorné vezetésével), 1965-ben pedig a Városlődi Vegyeskar (Tóvári Lajos vezetésével). A helyi németség felébredt nyomasztó álmából, és kultúrája elkezdett élni, annak ellenére, hogy a Veszprém Megyei MSZMP folyamatos megfigyelés alatt tartotta a községet.

1966-ban dr. Wild Frigyes, az Országos Demokratikus Német Szövetség főtitkára meghívta fellépni a Rozmaring Táncegyüttest az országos svábbálra, Budapestre. Ennek kapcsán vetődött fel a z ötlet, hogy egy ilyen rendezvényt Városlődön is meg lehetne szervezni. Ebben egyetértett Zágon Sándor, a néptánccsoport vezetője és Tóth János Zoltán, a művelődési ház akkori igazgatója is. Így 1967- farsangján a helyi németségből az akkori  35-40 évesek, a vegyeskar oszlopos tagjai közös akarattal megrendezték az I. Városlődi Svábbált. Rengeteg ember jött össze, első alkalommal 670 fő. Óriási volt az érdeklődés a környező német ajkú települések (Herend, Veszprém, Pula, Nagyvázsony, Tótvázsony, Vöröstó, Ajkarendek, Kislőd, Magyarpolány) részéről is. Rangos, országos hírű zenekar játszott, a Mányi Fúvósok.

A következő évben már külön szervező bizottság alakult a svábbál megrendezésére. A plakátokon ez állt: Városlődi Svábbál, játszik a Pilisvörösvári Sváb Party. Megjelenés alkalmi öltözékben, farmer kizárva, jegyek elővételben kaphatók. A bál hivatalos megnyitóval kezdődött, melyet Dr. Wild Frigyes nyitott meg. Elhangzott a Himnusz a Vegyeskar előadásában, a Rozmaring Táncegyüttes pedig keringőt táncolt. Évről évre óriási volt az érdeklődés, ezért az 1970-es évektől kezdve évente kettőt, majd a 90-es években három bált rendezett a művelődési ház vezetője. Az év során és a faluban is a legszínvonalasabb rendezvény volt. Sok vidéki jött el hozzánk szórakozni.  Kevés reklámot igényelt a rendezvény, mert már nagyon várták az emberek. Kialakult egy törzsközönség.

1989-ben a rendezőség úgy döntött, hogy az énekkar a Himnusz helyett a Szózatot énekelje, hiszen ez fejezi ki legjobban a nemzeti identitásunkat. A műsorban helyi német népdalokat és népdalfeldolgozásokat énekelt a kórus, a tánccsoport pedig a magyar Palotással nyitotta meg a bált. Zágon Sanyi bácsi, azt mondta, miért ne táncolhatnánk el a Palotást, hiszen itt Magyarországon élünk és magyarok is vagyunk. A népművelő kérésére a 90-es évek közepétől német néptánc-műsort is bemutattak a táncosok. Ez a menetrend működik még ma is.

A Vegyeskar 1988-ban meghívást kapott a budapesti Duna Inter-continental szállóban megrendezésre kerülő Országos Svábbálra is. A bal oldalon látható fénykép ezen a rendezvényen készült néhány vegyeskari tagról.

A városlődi svábbálokon mindig nagyon színvonalas zenekar közreműködött, ez a siker egyik fő kulcsa. Játszott nálunk többek között a soroksári, pilisvörösvári, tarjáni vagy a veszprémi Lustige Musikanten is. Több, mint 10 évig rendszeresen a Mecseknádasdi Stefan’s Kapelle játszotta a bált, a Taksonyi Szigeti Fiúk pedig 20 éven át minden évben vendégeink voltak. A Waschludter Johann’s Kapelle először 1998-ban lépett itt színpadra, előtte hat évig nagyon komolyan készültek arra, hogy megközelítsék a bálokon játszó országos hírű zenekarok színvonalát. Most már büszkén mondhatjuk, hogy a Waschludter Johann’s Kapelle is az élvonalban van, és ahol ők játszanak, ott garantált a jó hangulat.

1967-től napjainkig nagy az érdeklődés a városlődi svábbálok iránt. Más települések is próbálkoztak és próbálkoznak, de ők is azt mondják, hogy megmagyarázhatatlan és utánozhatatlan a városlődi bál hangulata. Évente 500-600 ember szórakozik kulturáltan, kiválóan táncolnak ezek az emberek. Valahogy összejönnek azok, akik ezt a típusú zenét és szórakozási formát kedvelik. Olyanok ezek a bálok, mint egy igazi sváb lakodalom. Az éjszaka folyamán már hagyományosan a régi vidám hangulatú játékokat játsszák a vendégek: kalaptánc, sodrófatánc, párnatánc.

Ennyi év után lankadatlan a svábbálok hangulata, melyek egyben a hagyományőrzés könnyed formái, ami az emberek emlékezetében megmarad. Ehhez természetesen elengedhetetlen a helyi művészeti csoportok színvonalas munkája, szereplése is. A generációk változnak, a résztvevők öregednek, és nagy örömünkre a fiatalok körében is van igény erre a szórakozási formára. A városlődi svábbálról elmondható, hogy a 16 évestől a 92 évesig együtt, egy helyen tud szórakozni mindenki. Az egyik alapító tag, Schneider József, aki ebben az évben lesz 92 éves és még mindig reggelig részt vesz a bálon.

A városlődi svábbál immár fogalom és nekünk városlődieknek, akik a kultúra iránt nagyon fogékonyak vagyunk, szeretünk táncolni, énekelni, őseink hagyományait felidézni, óriási értéket jelent.

FORRÁS: VÁROSLŐDI NÉMET NEMZETISÉGI KULTURÁLIS EGYESÜLET